A Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara GASTROTOP projektje keretében érzékenyítő foglalkozást szervezett, amelyen a programban közreműködő hotelek és iskolák képviselői vettek részt. Az érzékenyítés azt szolgálta, hogy felkeltse a vendéglátó-ipari szakemberek, a vendéglátó-ipari szakmákat oktatók és tanulók figyelmét a projekt céljával megegyezően az ételintoleranciára, a benne szenvedőkre, akik a társadalom „normál” rétegével szemben kívülállóknak érezhetik magukat betegségük miatt. A GASTROTOP projekt célja éppen az, hogy a vendéglátóhelyek képessé váljanak a speciális étrendi igényű emberek kiszolgálására. Az érzékenyítő foglalkozást Tódor Gábor coach, tréner vezette.
– Az érzékenyítésnek nagyon kevés a szakirodalma, ezért a foglalkozás során a téma feltárásában nem a tudományra, hanem az interakciókon keresztüli megközelítésre helyeztük a hangsúlyt. Mivel ez egy egynapos program volt, ezért az ételintolerancia, és az ételérzékenység tudományos kitárgyalására sem volt lehetőség. Ebben a témában a dietetikusok és az orvosok minden bizonnyal sokkal jártasabbak. Példaként a glutén-, a tej- és a tojásérzékenységet emeltük ki, mint a legközismertebb problémákat. A cél az volt, hogy bizonyos szituációkba helyezve a résztvevőket, saját maguk érezzék át, milyen egy olyan ember bőrében lenni, aki az ételérzékenység valamely válfajában szenved.
– Hogyan épült fel a foglalkozás?
– Ismerkedéssel kezdődött, hiszen egy csapatot, egy társaságot úgy lehet összehozni, hogy előbb a részvevők megismerik egymást. Mindenki különböző színű kártyát kapott, amelynek színét nem lehetett megnevezni, csak utalni rá, amellyel az volt a feladat, hogy a csoporttagok találjanak egymásra. A gyakorlat során mindenkinek mindenkivel kellett beszélgetnie. Így jött létre három csoport, amelyeknek meg kellett állapodni egy saját elnevezésben, amit ki kellett ajánlaniuk egymásnak, mint ahogy egy séf ajánl egy menüt egy étteremben. Az érzékeny és az érzékenység fogalmakat tisztázandóan egy dinamikus ábrát kellett rajzolnia a csoportoknak, majd prezentálni azt: mit gondolnak, mit értenek ezen kifejezések alatt. Ebből a feladatból az is kiderült, hogy az érzékenyítés, hogy érzékenyíteni valakit mennyire nem közismert fogalom, illetve kifejezés. Valójában nagyon kevés szinonima létezik arra, hogy valakit érzékenyítsünk – példának okáért – valakinek az ételintoleranciájára vagy bármilyen nehéz helyzetére. Az érzékenyítés egy új keletű fogalom, amit megvitattak egymás között a csoporttagok. Helyettesítő szóként az empátia hangzott el legtöbbször, ami a beleélés képességét, a másik személlyel való együttérzést jelenti.
– Milyen szituációkban tapasztalhatták meg az érzékenyítés jelentését?
– Minden csoportban egy tag véletlenszerű kiválasztás alapján kívülálló szerepet kapott, a húzott kártyákon feltüntetett jelzők alapján. Így volt olyan, aki nem azzal a színnel rendelkezett, mint eredetileg, és volt olyan is, akinek kártyájára az volt ráírva, hogy érzékeny a gluténre. Feladata csoporttársainak meggyőzése volt, hogy amíg együtt dolgoznak, olyan étrendet folytassanak, mint ő, vagyis ne egyenek gabonatartalmú ételt. A többi csapatagnak pedig ellenállást kellett tanúsítania. Ezekben a szituációs gyakorlatokban kifejezetten a kívülálló szerep volt a lényeg. Annak érzékeltetése, hogy bárki kívülálló lehet, olyan blőd dolog miatt is, mint az eltérő színű kártya, ami miatt nem tartózhatott a csoportba. Ezzel együtt nagy hangsúlyt kapott az érzékenyítés, hogy valamennyi szereplő élje át, milyen csoporton kívül, illetve csoporton belül lenni.
Ennek főpróbája volt a programot záró szituációs feladat, amikor négy vendég érkezett egy étterembe, közülük hárman valamilyen ételérzékenységgel. Részben tudományos alapon készített étlapból választottak. A két pincér közül az egyik felvette a rendelést, a másik pedig segédkezett neki. A megrendelt ételek összetevőit egy allergéntáblázat alapján kellett ellenőrizni. Kiderült, hogy az egyik vendég olyan desszertet kapott, amiben tojás is volt, amire érzékeny. Ennek kapcsán a vendég és az éttermi dolgozó felelőssége is megfogalmazódott.
– Hogyan értékeli a programot?
– Az érzékenyítés pontos jelentése nyitva maradt. A részvevőkre bíztuk, mert mindenkinek magának kell megtöltenie ezt a fogalmat. Pozitívan értékelték a programot, amelyben inkább az érzelmekre kívántam hatni. Érzelem, érzékenyítés kéz a kézben jár. Az ételintolerancia megértésében is az a legfontosabb üzenet, hogyan tudunk a rögzült attitűdökön változtatva másokhoz viszonyulni.
